Fábri Géza: életút

1953. augusztus 11-én születtem Zentán (Jugoszlávia). Már középiskolás éveimben a népdal, a népzene felé fordultam, tanulmányaimat, azonban a szegedi József Attila Tudományegyetem matematika-fizika szakán folytattam, ahol 1977-ben középiskolai tanári oklevelet szerzetem. Egyetemi éveim alatt 1972-től öt évig a Szécsi József karnagy által vezetett Szegedi Egyetemi Énekkar tagja voltam. Ekkor csatlakoztam a Magyarországon kialakuló táncház mozgalomhoz.

1977-től középiskolai matematika-fizika szakos tanárként dolgozom Zentán, emellett népzenei feldolgozásokkal és az eredeti hangszeres-énekes népzene tolmácsolásával foglalkozom. A Hívogató Együttes tagjaként, a vajdasági táncházmozgalom egyik elindítója és meghatározó zenei egyénisége vagyok. Közben folyamatosan gyűjtöm a délvidéki magyar tamburamuzsikát. 1985-től egyre inkább a kobozmuzsika felé fordulok. Magyarországi táncházlemez-felvételen szerepelek kobozszólóval és énekkisérettel.

1990-től 1992-ig Kanalas Évával csángómagyar énekeket gyűjtünk és mellette koncertezünk. Közös munkánkból két audio kazetta és a hollandiai  Pan records kiadó által megjelentetett Ha folyóvíz volnék című CD lemez születik
Az 1991-ben kezdődő jugoszláv testvérháború a Bács-Kiskun megyei Vaskútra sodort, ahol a Vaskúti Általános Művelődési Központ vezetőjeként és előadóművészként elnyertem Bács-Kiskun megye Művészeti Díját.

1993-tól, az újjá alakuló Vízöntő Együttes pengetős-énekes feladatait látom el a mai napig. Zenésztársaimmal Európa-szerte turnézva, koncertekkel és lemezfelvételekkel szerzek érdemeket a magyar népzenének.
 
1998-ban a koboz oktatásával kapcsolatosan a művészeti iskolák számára íródó koboz tantervek lektorálását végzem.
 
2002–től a szegedi Mester Tanoda koboz oktatója, majd igazgatója vagyok. Tanítványaim országos versenyeken kimagasló eredményeket érnek el. A Mester Tanodában folyó színvonalas oktatói-nevelői munkát és művészi tevékenységet a Duna TV a Magyar Csillagok közé emeli.

2004 nyarán a TV1 és Duna TV közös felkérésére a Kína északkeleti részén élő ujgúr testvérnéphez látogatok el Ivánovics Tündével és más zenészekkel a kulturális és zenei kapcsolatok megerősítése, valamint népzenei gyűjtés céljából.

2004 óta együtt dolgozom Ivánovics Tünde népdalénekessel, akivel sikerül olyan sajátos zenei konzekvenciákat megfogalmazni, amelyek által az újraénekelt népzene kortárs zenei tartalmakat hordozhat. Csatlakozik hozzánk Lipták Dániel hegedűs, megalakítjuk a Mentés Másként Triót, kiadjuk a Mentés Másként CD lemezt.

2005-ben megalakítom a Szegedi Koboz Műhelyt, amelyet Népzenei kamaraműhelyként éltetünk tovább zenésztársaimmal a Piarista Gimnáziumban.

 

„Kobzán a dal magára vall…”

A koboz a legrövidebb fogólapú, lantcsaládba tartozó hangszer, mindenfajta lantok, ciszterek, gitárok elődje.

Aki a koboz választja, merész, mert a valaha az egész magyar nyelvterületen és külföldön is ismert hangszert ma már csak kevesen használják. Aki kobzossá válik, örök kihívást érez, hogy titkait megfejtse. Egyik titka, hogy lehet tőle tanulni.

A koboz hangjának színétől nem szabadulhatsz: nem erős, mégis átható („elmetörődést” okoz). A koboz nem egy arisztokratikus hangszer, mellette nincs gátlása az embernek, rögtön püfölni kezdi.

A kobzosok előbb, vagy utóbb barátokká válnak.